Barbie rajongói megszámlálhatatlanok. Ahogy azok is, akik akik a saját egyéniségükkel megalkotják a saját világukat, amelyben nem a rózsaszín az alapszín, kérem szépen. Mind felnőttek vagyunk, akad köztünk nagymama, akitől rengeteget tanulhatunk, és fiatalabb is, aki épp olyan elképesztő ötletekkel gyarapítja gyűjtő közösségünk tárházát, tehát nincs generációs szakadék, és a tavaly megrendezett első babagyűjtő talin minden résztvevő rendkívül jól érezte magát.
Igen, lesz az idén is, és terveim szerint ez már kap majd egy kis médiát, mert volt mostanában pár nagyon csúnya húzás a részükről. És személy szerint nem szeretem, ha mindig csak egy nézőpontból vannak megvilágítva a dolgok. A Barbie-t mondjuk azóta “divat” fikázni, mióta az első a polcokra került, tehát lehet, hogy ez csak szélmalom harc, de vállalom. Csak lássák már, hogy ez nem rossz dolog. Az, amit mi, szülők csinálunk belőle. Ha azt választjuk, egy szuper jó játék a gyerekkel. Tervezzünk együtt, és valósítsuk is meg. Ugye, drágább a kész (és fúj rózsaszín) bababútor, mint az az idő, amíg a gyerekkel együtt megcsináljuk? Ha másban nem, a párnák anyagát segíthet kiválasztani. Nagyon fog örülni, ha a babája kap egy anya által készített bármit, higgyétek el! Ha nem, ott komoly gond van, és nem vagyok benne biztos, hogy azon az én tudásom segít.
Nagyképűnek tűnhetek, de megvan rá az okom. A nagylányom kamaszkorba lépet. Mindig is volt Barbie babája, de nem ezen múlt, hogy egészséges, önmagával elégedett 14 éves lett belőle. RAJTAM múlt. Azon az anyán, aki önmagával elégedett volt, és akitől nem azt hallotta, hogy jaj, de dagadt vagyok, ne egyél annyit, mert elhízol, és ezek csak a saját szavaim. Amíg kicsi a gyerek, kapkodjuk ide-oda a fejünket, és millió meg egy könyvet olvasunk arról hogyan neveljünk. Nos, szerintem csak könyvből NE neveljünk. Csináljuk úgy, ahogy jónak érezzük, ösztönből. Minden mást hagyjunk figyelmen kívül. Az eredmény soká lesz meg, de életem legfelemelőbb pillanatai közt van az, mikor a lányom, nyolcadikos létére a zsúfolt iskola folyosóján a nyakamba ugrott. Mert nem szégyellte kimutatni, hogy szeret, és örül nekem. Mert nem mások szava számít az életében, hanem a saját önálló kis döntései. Jó kis döntéseket hoz, van reményem, hogy a nagyokkal sem lesz gondja.
Persze azért én is tele voltam kétségekkel, hogy jól csinálom-e, és nagyon sokáig tartott, mire megkaptam a választ.
Az viszont sosem volt kérdés, hogy lesz Barbie babája a lányomnak, és őszintén, alig vártam, mikor lesz akkora, hogy megvehessem neki az elsőt. Azóta jócskán felszaporodott a számuk, de ez egy másik sztori…
Kommentek